megjött…

Az elmúlt napokban ismét annyira jó idő volt, hogy szinte alig vettem észre, mikor megérkezett.. pedig már itt volt a nyakunkon, de csak a fejem fájt tőle. Most itt ülök az olvasóban, kinézek, csak látom, de látványtól már megfogalmazódik valahol az orrom mélyén a szaga is, és elcsudálkozom, hogy milyen szempillantás alatt lett sárgásbarnába hajló ez a hatalmas gesztenye, és hogy-hogynem október végére csak megjött az ősz.

Legyűrtük azokat az izzasztó vénasszonyokat, akik olyen hosszúra nyújtották a szeptembert, és túléltük az előtéli hőzuhanást, és most végre, ma reggel már biztos vagyok benne, hogy a dolgok végül mindig a helyükre billennek.

napi vers

Özvegylány-magány

Édes csillagok,
bár nem tudhatom,
ti fájtok-e,
behálóz-e titeket is
az Isten idegrendszere:

édes csillagaim,
adjatok hitet
gilisztának és pacsirtának,
az árva
emberfiának,
mert másképp nincs más,
csak töltekezés, húgyozás,
s a világ marad
özvegylány-magának.

/Kiss Benedek = Kortárs, 2009. okt. 64. p./

… – tiszán innen, tenger felé

szünet

személyes használatú internet érkezéséig szünetet hirdetek. utána update mindenfélékről, buszról, költözésről, éjszakai sétáról, depresszió-koncertről, tavasz-hangulatról.

(és most rá fogok döbbenni, hogy net nélkül az estéim milyen üresek. vagy mégsem?;))

egyelőre élménybeszámoló halaszt, helyette zene

és direkt az Ally-s verzió:)

alvás helyett

Hattyúlány… vízivirág…

1

Kék ágyban alszik este.
Kagylón evez hinárszigetre,
s ha ébred, almafák
nyitják ki ablakát.
És karcsú, villogó sirályok
köszöntik, mint az égi lányok.
A délelőttje szunnyadás.
Szivén virágzó forradás,
mely ringatózva, mint patak
és csónak, véle alszanak.
Alkonytájt kezében náddal
harcrakél az óperenciával,
s két karcsú vár vízfénye közt
szárnyas társakról álmodozva,
reszket a csillogó habokba.

2

Hazája kék tavak. Tanyája
lilába-ágyazott sziget.
Sistergő nádak muzsikája
álmodta könnyűnek.
A háza tükrökből rakott.
A teste vizi-rokka,
szines izekre osztva.
Haján aranyló szirmokat
sző át a zöldelő moszat.
Iszapból nő az ég felé,
s tisztábban fénylik, mint a kristály.
Szirmát nem éri dongó.
Nem túrja vágyak édes nyelve.
Felnő a csillogó vizekbe.
Fölötte száll a por.
Csupán a kócsag látja,
ha szűzi tollait
a menny vizébe mártja.

3

Hal is, virág is, ember is.
Egy titkos óra látja is.
A déli halvány hold alatt
a napfény olykor rámutat.
Aranyló erdő rejti.
Mögötte nyíres, berki.
Ezüstlő forrás a lombja
s rézágú habot ringat
harmadiknak bokra.
Hármas kör védi,
három vizi-erdő.
Azontúl száztőgyű legelő.

4

Bíbic szól: – Szép vizi-virágom
mosolyod egyedül én látom. –
S tükröt vág a horgas sásba
éles szárnya suhintása.
– Zöld ember. Rossz ember… Cirr… Cirr!
Vigyázz, le ne tépjen! –
Óvja a prücsök is
ágas tetejében.
Nádból-nőtt tündér, vizivirág
hallgatja őket tükrein át.
Szirma szivárvány.
Karja kagylós-márvány.
Haltól füzéres ága-boga
s ragyog körülötte
a vizi palota.
– Hattyúlány… – súgja a révész,
s meg sem áll hazáig.
Küszöb fokán üldögél.
Mesél vacsoráig.
Fénylik a ház sarkaiban.
Révész vonja kék ladikban.
Bencska, vályu, kazalárnyék.
Olyan, mint a bárka,
melyen Noé szállt az árra.
Csak egy kicsit idevalóbb:
kemence is ég a hajón.

5

Nádból-nőtt tündér, vizivirág,
nézi kék tükrein át.
Nézi, de nem látja.
Szittyós szempilláit
szunnyadón bezárja.
S hajnalban almafák
nyitják ki ablakát.
Fényes, villogó sirályok
ébresztik, mint az égi lányok.
S fönt a szérün röpköd egy toll.
Szól a révész: – Mégis itt volt. –

/Takáts Gyula/

…

most nagyon nagy a hiány…. lehet hogy a fáradtság miatt. debreceni beszámoló később.

jövő

holnap Debrecen. ma még hosszú hangolódós éjszaka. egy hét alatt az új életem darabjainak átgondolása (hosszabbítók, internet, sütő, redőnyszerelés… költségvetés.) aztán 18-án költözés. utána pedig bármelyik este nyugodt szívvel sétálhatok, nem lesz többé gond, hogy mikor jutok haza, hogy sokat kell várni a buszra.:) már nagyon várom. fel sem fogom, hogy mennyire.

enyém a világ?

!

na most nagyon jól esne, ha valaki rendesen leteremtene, hogy szedjem össze magam.