Régóta rá szerettem volna szánni magam. Volt próbálkozás nem is egy. De újra össze kellett gyűjtenem a bátorságot, és meggyőzni magam, hogy van értelme. Szerettem volna naplót írni. Rendes, könyvszagú, idővel megsárguló naplót. Hogy mi gátolt meg? Egyrészt kiábrándító egy hatalmas könyv, aminek úgy érzed, sose fogsz a végére érni. Aztán itt van a változás is, ami mindennapos – így aztán egy-két év után már tépkedtem a lapokat, szégyellve magam, vagy csak mert nem volt kedvem látni.
De mert szükség van a gép előtt ülni, és beleszokni ebbe-abba, ami már sokaknak százszor természetesebb, mint nekem, hát nekiülök megint.
Fogok majd csiszolni az oldalon, ha időm engedi, és fogok mesélni sokat arról, ami csak leírva, összegyűjtve válhat átgondolttá. Mert jó lesz így.
