Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2009. június

napi igaz

SZABADSÁG
mi ha történik:
te döntöd el, hogy inkább
csiszol, vagy koptat
(Fodor Ákos)

Egész bejegyzés elolvasása »

furcsa derű

hazamenni nem egyszerű már egy hét után sem. azt hiszem rájöttem, hogy nem vagyok otthon sehol sem már jó ideje, de meglepő módon e percben inkább bizalommal tölt el ez az érzés…
hangos szó nélkül nem lehetett otthon megmaradni – itt legalább ülhetek a csendemben…
azért persze nagyon furcsa dolog ez a mai derű. a késveébredés mintha [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

poszt

nagy szavak nélkül nem könnyű. ha lennék valaki talán, könnyebb volna. hiánytalanul érzek magamban minden percet az elmúlt 25 évből. talán régebbről is. és mégsem értem.
nem értem a gyomorszorító, oktalan túlsokatgondolást. és nem értem, miért nem megy az előre arra, amerre szeretném.
persze. javíthatatlan optimista vagyok. csak néha elfelejtem. lám pár ezer karakter kötelesség után mennyivel [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Jártatok már a világ partján?
Miként a tengernek van partja,
úgy van a világnak határa:
tenger égbolt zúdul a partra.
Innét indulnak a szelek,
innét a kelő reggelek,
és ide tér meg éjszakára
a fűzfa árnya, nyírfa árnya.
Olyan az ég itt, mint a tenger.
Hol tiszta kék és mozdulatlan,
mint óriás kerek tükörben
fénylik benne a kora hajnal;
hol meg szelektől viharos,
villámló felhőkkel habos
haragja a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

Un pas

Hidegen fújnak a szelek
(Ördöngösfüzes, Mezőség)
Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek
Szabad élet szabad madár
Jaj de szép ki szabadon jár
Járnék én is ha járhatnék
Ha magammal szabad lennék
Nem vagyok magammal szabad
Kezemen lábamon lakat
Hidegen fújnak a szelek
Azok nem jót jelentenek

Egész bejegyzés elolvasása »

Hosszú hónapok, talán évek óta nem éreztem magam ennyire otthon ezen  a vidéken. Egy ennyire klassz teliholdas, csupaséta, csupa melegszellő éjszaka után persze nem is érezhetnék másként.
Valami elindult bennem, valami csöndes megbánás, hogy egy ideje ennyire elhanyagoltam a városom. A Szabadság híd mesés volt ma éjjel, és a feltúrt rakparton sem a munkaterületet, de a [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

alászálltam-felemelkedtem

Egy raktárban töltött délután elteltével az este már csak felüdítő lehet… a sok por és hangtalan pakolászás után szomjazom az emberi szót, és meglepő, de a hazafelé tett séta mintha feltöltött volna energiával. Hosszú hónapok óta nem éreztem ilyen kellemesen magam, mégha a keveset aludt éjszaka eredményeként bomba is robbant reggel a szekrényemben és én [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

rendület

Villámlik folyton. Lobog a sötétség.
Koromhegyek taraja rángatózik
lángtüskés aranyágon.
Valaki mindig kint reked az utcán,
valakiért a szív zivatarában
csontomig ázom.
Valaki mindig fut a zuhogásban.
Lihegve fürkész, mint az elitéltek:
hol kap végre kegyelmet?
Tétova lábbal botladoz a járdán,
idegen ajtók, lecsapott redőnyök
pajzsai mellett.
Csuromviz inge villog a homályban,
fülét a dörgés betapasztja, arcát
fölszántják hideg árkok.
Nem tud megállni fölzuduló karral,
dühödt ököllel nem dobhat az égre
csikorgó [...]

Egész bejegyzés elolvasása »

El kellett telnie két hónapnak, hogy egyáltalán annyira összeszedjem magam, hogy pár sort leírjak. Minden rettenetesen összezavarodott bennem, már abban sem vagyok biztos, hogy jó helyen vagyok-e egyáltalán. Annyi lehetőségem volna, de egyszerűen megbénít a tudat, hogy nem láthatom előre merre is kell mennem. A tavaszi zsongás pedig hol nyakon vág, hol pedig tökéletesen érzéketlenné [...]

Egész bejegyzés elolvasása »