gondoljunk csak egy kicsit az Őfelsége pincére voltam jellemző jeleneteire… (00:30-nál)
“- Akár a bábok: minden ember. Most a rézpénzt – szólt oda Zodicusnak.
Zodicus zsebébe nyúlt és kivett egy ast. Keményen odavágta az arrasiető patrícius sarkába, mintha az ejtette volna el. A patrícius körültekintett. Azt hitte, csalódott, de meglátta lábánál a pénzt, fölemelte és eltette. Nyugodtan folytatta útját, nyilván arra gondolt, hogy szórakozottságból potyogtatta el.
- Még pokolibb – mondta Nero -, ha család megy hazafelé. Apa, anya, kisgyerek és dada. Azok a pénz zajára lekuporodnak a földre. Még a gazdagok is. Órákig keresgélik. És örülnek neki mind.
Nero maga is működött. Annyira belemelegedett, hogy nem tudta fékezni magát. Egy tisztes, nemes nőnek, aki férjével sétált, bokájához dobta a pénzdarabot. A nő rászólt. Nero évődni kezdett vele és mikor a nő tovább ellenkezett, megcsipkedte az állát és mellét. Férje a koromsötétben összevissza verte a császárt. Másnap tudták meg, hogy Julius Montanus szenátor volt.”
/Kosztolányi: Nero, a véres költő/
